Gondolatok a Hit és teremtés kapcsolatáról

3 tanvicc-ben összefoglalva
(A teremtés nem tréfa, de a szellemnek van humora!)

Az alábbiakban az új energia tanítói által (Kryon, Tóbiás) tanított társteremtésről írok.

"A tudomány kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a darázs testfelépítése alkalmatlan a repülésre.
Ezt viszont a darázs nem tudja, ezért repül."

Bizonyára sokkal könnyebb lenne az életünk, ha mi emberek is "butábbak" lennénk egy kicsit.
Az emberi elme egy csodálatos dolog. Gondolkodó képességünk egy hatalmas adomány. A baj csak az, hogy nem mindig arra használjuk, amire való.
Segítségével, tapasztalatokból és következtetésekből egy olyan virtuális világot építünk magunk köré, amely egyúttal nagyban korlátozza meglévő teremtő képességünket azzal, hogy tagad minden jelenséget vagy dolgot, ami rajta kívül van. Így természetes teremtőképességünk miatt bezárjuk magunkat saját képzelt világunkba.

Adamus Saint Germain így beszél erről:
"Hitrendszerek… vannak, amikben több az igazság és az egyezés, mint a többiben. Némelyik közelebb állhat lelked valódi szenvedélyéhez, lelked energiájához. Minden alkalommal, amikor elfogadsz egy hitrendszert, vagy amikor teremtesz egyet magadnak, az úgy működik, akár egy üzem. Energiát viszel bele. Megteremted a kezelési utasítást apró kis tudatosság gyáradnak, majd nekiállsz kiköpülni termékedet vagy valóságodat. A hitrendszerek jelentenek mindent.
Néhányan küzdötök a hitrendszerekkel. Például, az elmétekben próbáljátok azokat megteremteni. Önmagaddal játszadozol csupán, és olyan hitrendszerrel bírsz, amit érzel, és nem olyannal, amit gondolsz. Azt mondjátok: -" Nos, hiszek abban, hogy bőségben élek." - ugyanakkor nem érzed azt a bőséget. Azt érzitek, hogy a világot egy pár ember irányítja, -ami így is van -, akik semmit nem adnak másoknak, - ami szintén így van. De abban elfelejtetek hinni, és azt elfelejtitek érezni, hogy nektek nem kell velük együtt azt a játszmát játszanotok. Megteremthetitek a saját játszmátokat. Tehát a hitrendszereken múlik minden…"

A XIX. században, Lorber Jakab által írott János nagyevangéliumának történet szövése, szerintem messzeáll az igazságtól. E mellet azonban a legtöbb tanítását zseniálisnak tartom, mely meghaladja korát. Jó néhány gondolatot közöl, mely egyébként csak az utóbbi idők ezoterikus tanításaiban jelent meg. Arról, hogy hitünkkel miképpen befolyásoljuk valóságunkat, így ír:
A 2.kötet, 65. fejezet. Jézus (egyes szám első személy), a varázslók kapcsán:
"13. Aki azonban hamis csodákat művel és mindenféle varázsige és jel által jósol, azt kárhozatra már nem is kell ítélni, mert máris elkárhozott a saját akarata által. Azért óvakodjatok mindnyájan a gonosz varázslástól, valamint a jósolástól, mert mindez legnagyobb kárára van az ember szellemének!"
14. E szavaktól igen megijedtek valamennyien akik hallották, és megkérdezték, vajon az időjárás előjeleiben se higgyenek, amelyek ősidőktől fogva megbízható tapasztalatokon alapulnak.
15. Mondom Én: "Ha a jövendölések tisztán tudományos alapon nyugodnak, akkor igen; de ha nem ez az eset, akkor ez is bűn, mert ezzel az ember egy második hitet fogad el, amely az egyedüli isteni gondviselésbe vetett tiszta hitet legyengíti és végül az ember inkább hisz a jelekben, mint az egyedül igaz, mindenható Istenben.
16. Aki megmarad a tiszta hitben, az kérhet és amit kért, megadatik neki, még ha a földnek és levegőnek a tapasztalatok által igazolt leggonoszabb jelei az ellenkezőjét mutatnák is. Aki azonban a jelekre bízza magát, annak legyen csak a jelek szerint. A farizeusok a jelekben bíznak és drága pénzért megkérdeztetik magukat, egykor azonban annál nagyobb kárhozatra jutnak!
17. Hát nem Isten teremtette-e mindazt, ami az embernek jelül szolgál? Ha pedig Isten teremtette, akkor állandóan ura is marad és vezet és irányít is mindent! Ha pedig Isten az egyedüli ura és irányítója minden teremtett dolognak és jelenségnek, akkor miként jelezhetnének ezek valamit Nála nélkül? Mivel pedig erre sohasem képesek, azért az ember Istent kérje, aki egyedül képes mindenre - akármit mutatnak is a jelek! - Hát nem vigasztalóbb ez, mint a legmegbízhatóbb jelmagyarázatok ezrei?"

A hit kialakulását elsősorban nem a külső információkból szerzett téves világkép akadályozhatja, hanem az, ha szellemünk irányultsága nem olyan, hogy összhangban lenne szándékaival, vágyaival az Istenben való hit.

János nagyevangéliuma így világít rá a gondolatok keletkezési mechanizmusára (2.kötet 62. fejezet):
"Bármit is gondolsz - a magad érzése szerint a nagy agyvelődben - az előbb a szívedből ered; hiszen minden gondolatot - még a legjelentéktelenebbet is - valamilyen serkentésnek kell megelőznie, amely azt létrehozza! Ha a gondolatot előbb a szívben valamilyen kívánalom felgerjesztette és létrehívta, akkor az felszáll az agyvelőbe, hogy a lélek által megszemléltessék, majd a test tagjait megfelelően mozgásra indítsa, hogy a benső gondolat ilyenformán szóban vagy tettben megnyilvánuljon. Hogy azonban az ember pusztán a fejével gondolkozzék, az teljes lehetetlenség! A gondolat ugyanis tisztára szellemi alkotás és ezért egyedül csak az ember szelleméből eredhet, amely a lélek szívében lakozik és innen élteti az egész embert!"

Ez megmagyarázza azt, hogy miért nem látnak be sokan valamely nyilvánvaló igazságot, és azt is, hogyan alakulhatott ki az olyan jól átgondolt és kidolgozott materialista világnézet, mely most annyiunknak megnehezíti társteremtővé válásunkat.
Ezt a világnézetet olyan emberek hozták étre, akiknek szelleme független akart lenni Istentől, és ez a szándék motiválta gondolataikat, melyek között így egy sem lehetett, amelyik ellent mondhatott volna e szándéknak. Tekintve azt, hogy Isten az minden létező, nincs semmi rajta kívül ("vagyok, aki vagyok") elmondhatjuk, hogy így teremtett meg az ember Istenben egy világot, amelyben nincs Isten.
Emlékezzünk Madách Ember tragédiájára, mit mond Lucifer: Küzdést kívánok, diszharmóniát, mely új világot szül új életet ád, hol a lélek magában nagy lehet, s hová ki bátor, velem jöhet.
Hát mi elég bátrak voltunk. Akkor.

A magam részéről úgy gondolom, itt az ideje, hogy teremtett világunkba most hívjuk be Istent. Ehhez azonban egy kis rendet kell tenni benne, hogy beférjen.
Az új energia tanítói szerinti társteremtői szerep, ami fejlődésünk következő lépcsője, csak úgy tölthető be, ha az univerzummal szorosabb kommunikációt alakítunk ki, és egyúttal világképünk önkorlátozó elemeit leépítjük.
Teremtésünk a régi energiában úgy működött, hogy vagy odabíztunk mindent az Atyára, és szeretettel elfogadtuk, amit kaptunk, vagy erős akarattal, pl. vizualizációkkal, magunk próbáltuk létrehozni vágyunk tárgyait.
Az új energiában ezt váltja fel a társteremtő szerep, ami megköveteli a szorosabb kommunikációt a Mindenséggel. Akaratunkat is össze kell hangolnunk vele, és fokozottan hinnünk kell az eredményességben, különben nem működik a dolog.

Íme a kezdő teremtő viselkedési mintája:

A csiga bandukol, és közben eszi magát: Jajj de hülye vagyok! Teljesen hülye vagyok. Hogy lehetek ilyen hülye. Ez így megy órákig, aztán egyszer csak gyúl benne egy parányi fény, és így szól: Nem is vagyok olyan nagyon hülye. Tulajdonképpen csak egy kicsit vagyok hülye. Egyre jobban felderül a hangulata, végül így szól: Nem is vagyok hülye. (Felderül a hangulata.) Okos vagyok, és szép. Teljesen meg vagyok elégedve magammal. Hmmm. Ezt gyorsan le is kopogom. A háza falán kopog hangosan hármat, aztán megszólal: ki az?
Rövid csend, majd felkiált: jajj de hülye vagyok!! .....

A kezdő teremtő a világnézetébe van úgy belegabalyodva, mint a csiga az önkritikába. Ha aztán egy kicsit sikerül bebeszélni magának, hogy már hisz teremtő erejében, gyorsan teremt valamit, ami félre sikerül (mert mégsem elég erős a hite). Akkor aztán kétségei fellángolnak újra.
Én sem vagyok profi teremtő. A teremtés és a gondolatok kapcsolatára vonatkozóan sokat lehet meríteni Bruno Gröning anyagaiból. Ő nagy hangsúlyt fektet tanításaiban a gondolatok megrendszabályozására. Szerintem nagyon épületes olvasmány.
Megjegyzem, hogy a "bízzuk Istenre, mit ad" felfogás az új energiában már nem helytálló. Az új energiára vonatkozó tanítások kiemelik a hangosan kimondott szándék elsődleges teremtő erejét, de a gondolat szintén teremt. Figyelmesen olvasva Bruno Gröning anyagait, az új energiában is hasznosítható oktatást kaphatunk belőle arról, hogyan ügyeljünk beszédünkre és gondolatainkra, hogyan figyeljünk a szívünkben megjelenő gondolatainkra, amelyek a szellemtől jönnek. Arról is, miért káros a pletykálkodás, és miért reagáljunk szeretettel a bennünket ért bántásokra. (Erről a Hang is üzen, de nem árt egy újabb nézőpontból is megszemlélni.)

Ha már eljutottunk egy olyan állapotba, amelyikben társteremtésünk végre működik, de a szellemmel való kommunikációnk még nem elég tiszta, könnyen elcsúszhatunk az alábbi történethez hasonlóan:

Egy erősen hívő ember utasszállító hajón utazik, ami elsüllyed. Erős hittel és feddhetetlen életének tudatában imádkozik Istenhez, hogy mentse meg őt a fulladástól. 2 nap múlva már minden hajótörött elpusztul, csak ő imádkozik nagy buzgalommal, amikor egyszer csak meglát egy halászbárkát közeledni. A halászok közel mennek hozzá, és fel akarják venni a hajóra, de ő elutasítja őket mondván:
-Köszönöm jóemberek, de én egész életemben feddhetetlen életet éltem, mélyen vallásos vagyok, és tudom, hogy Isten majd meg fog engem menteni.
A halászok nagy nehezen otthagyják.
Egy újabb nap hánykolódás után egy teherhajó veszi észre, és mentőcsónakot küldenek érte. Be akarják emelni, de így szól hozzájuk:
-Köszönöm jóemberek, de én egész életemben feddhetetlen életet éltem, mélyen vallásos vagyok, és tudom, hogy Isten majd meg fog engem menteni.
A matrózok nagy nehezen otthagyják.
Egy újabb nap után helikopter ereszkedik le hozzá, és kötélhágcsót eresztenek le érte, de azt is visszautasítja, mondván:
-Köszönöm jóemberek, de én egész életemben feddhetetlen életet éltem, mélyen vallásos vagyok, és tudom, hogy Isten majd meg fog engem menteni.
Még 2 napi hánykódás után megfullad, és a mennybe jut, Isten színe elé.
Isten nagy szeretettel fogadja, de hősünk kissé sértődötten kérdőre vonja:
-Drága Atyám. Egész életemben feddhetetlen életet éltem, naponta buzgón imádkoztam hozzád. Amikor bajba kerültem, Te mégsem segítettél rajtam.
Erre Isten így felel:
-Drága gyermekem. Tudom, hogy milyen életed volt, és hallottam az imádat. Miért mondod, hogy nem segítettem rajtad? Én küldtem érted egy halászhajót, egy teherhajót és egy helikoptert. Miért nem szálltál fel rájuk?

Hát igen. Amint Kryon kiemeli: ha teremtünk valamit, vegyük tudomásul, hogy az univerzumra kell bíznunk, mikor és hogyan fogja azt nekünk megadni. Azt, hogy megkapjuk, biztosra vehetjük, ha addig nem aggodalmaskodunk felőle. Nagyon fontos azonban, hogy amikor megjelenik életünkben észrevegyük, hogy ez az, amit kértünk!

Tehát a társteremtés és hit kapcsolata abban áll, hogy higgyünk benne, olyan dolgokat is megkaphatunk, amikre jelenleg semmilyen esélyt sem látunk. Higgyünk abban, hogy társteremtőként bármit meg tudunk teremteni magunknak az univerzummal közösen, és ez a hit legyen minden kétséget kizáró bizonyosság bennünk. E mellett azonban legyünk elég éberek ahhoz, hogy vegyük el azt, amit megkaptunk, mihelyt elérkezik az ideje.

Ennek a kis írásnak részemről nem az a célja, hogy hozzátegyen valamit világnézetünkhöz. Sokkal inkább az, hogy erőt és támogató gondolatokat adjon ahhoz, hogy elvegyünk belőle. Világnézetünk kialakításában használjuk elménket, de arra méginkább, hogy világnézetünk korlátozó elemeit szüntessük meg. A Hang könyvekben Jézus többször rávilágít, mennyire fontos az, hogy életünkben a "hittel átjárt józan ész" vezessen bennünket.

Nem szokványos, hogy egy ilyen komoly témába vicceket is vegyítsenek. Az, hogy mégis így teszek, távolról sem jelenti azt, hogy félvállról veszem a témát. A viccek által remélhetően keltett könnyedebb hangulat abban segítsen, hogy világnézetünk tévedhetetlenségét vegyük kevésbé komolyan.
Úgy gondolom, a viccek nagy része csakis a szellemtől eredhet. Egy ízben Kryontól is olvastam, hogy a humor a szellem egyik kifejezési módja.
Némelyik vicc mindenesetre olyan mély bölcsességet tartalmaz, ami csakis tőle eredhet.
Úgy gondolom, ha megtanulunk nevetni hibáinkon, máris nagy lépést tettünk levetkőzésük felé.