Létezik-e Sátán?

Ez régi kérdés. A régi és új idők tanítói némiképp ellentmondásosan nyilatkoznak róla. Jézus emlegeti Sátánt, aki megkísértette őt. A Bibliában több helyen is előfordul a neve, először mindjárt a Teremtés könyvében.
Bruno Gröning szilárdan állítja, hogy Sátán igenis létező entitás, aki ügyesen palástolja létét. Ugyanakkor pl. Kryon kijelenti, hogy Sátán nem más, mint saját tudatlanságunk, sötétségünk. A fenti forrásokat a magam részéről mérvadónak tekintem. Hogyan egyeztethetők akkor össze eltérő állításaik?

Olvasmányaim során találkoztam Lucifer és Sátán nevével egyaránt. Az utóbbi, mint kígyó jelenik meg a teremtés könyvében. Úgy tűnik, azonban, hogy ezek nem ugyanazt jelölik. Lucifer és a kígyó létező alakok (valószínűleg Sátán is), de az a Sátán, akit ma jelölünk ezzel a névvel, valóban nem létezik. Legalábbis első közelítésben ezt mondhatjuk.

Lucifer
Lucifer egy hatalmas angyal, a leghatalmasabb szellemi lény, akit Isten teremtett. Neve azt jelenti: Fényhozó.
Különböző források állítják, hogy hatalmától megrészegülve, Isten ellen fordult, és sok angyal társát magával rántva, a szereteten alapuló isteni rendet elhagyta. Ezzel rengeteg szenvedést hozott követőire.
Drunvaló Melchizedek erről azt írja, hogy Lucifer nem tett egyebet, mint példaképül tekintve Istent, megpróbált egy olyan világot teremteni, aminek szintén meg van a saját rendezőelve, törvénye, de ez nem a szeretet, hanem a logika. Ebben a vállalkozásában sok angyal követte, izgalmas kihívásnak tekintve a dolgot.
A luciferi világokban élő lények legfőbb törekvése környezetüket illetően a hatalom megragadása. Az ilyen világok mindig önmegsemmisítőek. Naprendszerünkben a Marson volt luciferi civilizáció. Kb 1 millió évvel ezelőtt minden életet megsemmisített bolygóján. Onnan egy csoport áttelepült a Földre, az itt élő, nem luciferi civilizációt építő faj mellé.
A Lucifer szellemében élő angyalok és emberek kísérthetnek bennünket különféle gondolatokkal. Rajtunk áll, hogy engedünk-e nekik, vagy a szívünkre hangolódva, inkább a szeretet útját követjük.

A kígyó
A Biblia kígyó ként említi Sátánt a teremtés könyvében. A kígyó nem azonos Luciferrel. Mint ahogyan két teljesen különböző esemény Lucifer és angyalainak akciója, melynek során Isten rendjét elhagyták, ill. Ádám és Éva bukása. Az ember teremtése, melyet a Bibliában Mózes Teremtés könyve ír le, az emberi test teremtésére vonatkozik. Az ember, mint szellemi lény, nem akkor jött létre, csupán vállalkozott rá, hogy egy fejlődési szakaszt éljen meg ilyen testekben.
Sloszár József, A Biblia-ami a kulisszák mögött van-c könyve briliáns logikával és alapossággal mutatja be a modern tudomány ismereteiből kiindulva, mit is írhatott le Mózes ebben a műben.
Drunvalo Melchizedek, Az élet virágának ősi titka-c könyvében ír az emberi faj teremtésének arról a történetéről, ami sokak számára nagyon illúzióromboló, de én úgy gondolom, igaz lehet.
Ebben a történetben arról van szó, hogy fajunkat a Nefilimek és a Szíriusz környékéről ideérkező, szintén testben élő, de nálunk jóval fejlettebb rokonaink teremtették. A nefilimek egy telepet hoztak létre maguknak a Földön (paradicsom), aminek gondozását egy emberpárra bízták, Ádámra és Évára. Nem akarták azt, hogy nekik utódaik legyenek. (A Föld más pontján élt olyan ember kolónia, akik szaporodhattak.) Ezért bizonyos szabályok betartását megkövetelték ezektől a gondozóktól. A telep vezetőjének azonban nézeteltérése támadt fivérével, akit Enki-nek hívtak (ez kígyót jelent). Enki azért, hogy borsot törjön testvére orra alá, rávette Ádámékat a szabály megszegésére. Elérte, hogy szaporodjanak. Ezért nem maradhattak tovább a telepen.
Drunvalo, könyvében hosszan ad leírást a fenti történetről, és utal rá, nagyon bonyolult. Nyilván több síkon is értelmezhető, bonyolult szándék és történési láncolatról van szó.

Az a Sátán, aki nincs
Sátán alatt manapság (főként a vallásos emberek) olyan erőt értenek, aki az embereket pusztulásba dönti, szenvedést okoz nekik, stb.
Kryon erre mondja azt, hogy téves. Ez a Sátán nem más, mint az emberi butaság, szellemi sötétség. Ez ellen a Sátán ellen nem kell harcolni, egyszerűen fényt kell gyújtani. Növelni kell tudatosságunkat. Konkrétan: szeretnünk kell felebarátunkat, mint magunkat, és nem szabad másnak olyat tennünk, amilyet nem szeretnénk, ha nekünk tennének. Minél inkább belátjuk, hogy ez az útja annak, hogy megtaláljuk belső békénket, annál kevésbé tud ártani nekünk a Sátán. Ezeket a szabályokat szívből, belső késztetés alapján kell betartanunk. Ha nincs bennünk ilyen, akkor nem. A karma törvényei azért vannak, hogy biztosítsák fejlődésünket. Gondoskodnak róla, hogy előbb-utóbb helyre kerüljön belső értékrendünk.

Nem a Sátán az, aki szétveri a házasságokat, vagy megbetegít bennünket. Ezeket olyan problémák okozzák, amik valójában fantomok. Elménk szüleményei. Egyszerűen szertefoszlanak attól, ha alaposabban megvizsgáljuk őket.
Létezik olyan eljárás, amelyik alkalmas arra, hogy megfelelően feltárja az ilyeneket. Tipikusan azt éli meg a páciens, hogy megszemlélve a dolgot egyik és másik oldalról tüzetesen, egyszer csak hirtelen szétpukkan, szertefoszlik az a hatalmas problémája, ami miatt hónapok óta nem tud aludni, vagy el akart válni házastársától.
Ehhez az eljáráshoz hasonlít a Belső utazás, melyet tapasztalatból is jól ismerek. A Belső utazás megmutatja, hogy testi betegségeinket olyan múltbeli élmények okozzák, amelyekben nem tudtunk szeretettel, elfogadással viseltetni valaki iránt, aki bántott bennünket. (Mindegy, hogy milyen galádságot művelt velünk.) Az utazás legfontosabb mozzanata egy elképzelt párbeszéd, amit ezzel az illetővel folytatunk oly módon, hogy mindkét beszélgető partnert mi testesítjük meg. Ennek során kénytelenek vagyunk az illető bőrébe képzelni magunkat, és hamar rádöbbenünk, hogy nem vadállat Ő. Neki is meg voltak a saját fantomjai, amik miatt úgy kellett tennie, ahogy tett. Abban a pillanatban, ahogy ezt átéljük, szertefoszlik minden neheztelésünk, és csak szeretetet érzünk iránta. (Esetleg szánalmat, részvétet is.)

Miféle ártó lény az olyan, amelyik egyszerűen szertefoszlik, mikor jobban meg akarjuk nézni, ahelyett, hogy felvenné velünk a harcot. Ha kutatunk egy kicsit emlékeinkben, rájövünk, hogy találkoztunk már ilyennel. Ő a Mumus.
Hány meg hány gyermek retteg tőle a sötétben, bújik paplan alá. Ő leselkedik a sötét sarkokból, Ő recsegteti éjjel a bútorokat, lebegteti a függönyt az ablak előtt. De azonnal eltűnik, mihelyt fényt gyújt valaki. Akkor kiderül, hogy nincs semmi a sarkokban, a bútorokat a hőmozgás recsegtette, a függöny pedig lágy fuvallat hatására lebbent.
Így van ez valahogy a Sátánnal is.
Mihelyt alaposabban megnézzük sorsunkat kiderül, hogy nehézségeinket korábbi hibáink okozzák (vezeklés, vagy próba), problémáink tüzetes vizsgálat hatására szertefoszlanak, betegségeinknek felfedezhető lelki okai vannak (Dr.Hammer, Belső utazás).
Sátán nincs sehol. Nincs hatalma rajtunk. Amit Lucifer angyalai tenni tudnak, mindössze annyi, hogy az embereket sugallatokon keresztül arra próbálják rávenni, cselekedjenek önző módon, a szeretet ellen. Ezt sokszor meg is teszik. Nem a Sátán teszi meg helyettük.
A gonosz dolgok azért történnek meg, mert az emberek hajlanak a sötét sugallatok megfogadására. Azok az emberek, akik még nem tettek szert arra a tudásra, ami segítene nekik felismerni, hogy az ilyen sugallatok megfogadásával mennyit ártanak maguknak.

Népek, vagy az emberiség egésze is rendelkezik a tudatosság egyfajta "eredő" szintjével. Ez alakítja történelmünket. Lucifer, akit Sátánként emlegetnek, nem tud beleteremteni sorsunkba. Nincs hatalma felettünk. Akinek hatalma van, azok mi vagyunk.
Nem mond ellent ennek az az összeesküvés elmélet sem, melyről itt írok. Ez is csak addig volt életképes, ameddig eredő tudatosságunk el nem ért egy küszöbszintet. Hála Istennek elért. Ennek köszönhetően javulásra számíthatunk.