Mi az a társteremtés?

Életünk minden mozzanatát magunk teremtjük.
Ezt így tanítják a Hang könyvek, és egy csomó spirituális tanító (pl. Kryon). Én hiszek benne, hogy így is van, és mindig is így volt, de valóban nagyon nehéz erre a következtetésre jutni annak, aki nap mint nap látja maga körül sok boldogtalan embertársát. Tapasztalja azt, hogy mennyire ki van szolgáltatva külső körülményeknek, főnökeinek, a politikának, stb…
Ki hinne ilyesmiben akkor, amikor egy-egy háború borzalmaitól szenvedő embereket lát a TV-ben, vagy egyéni sorstragédiákról értesül? Első látásra a válasz egyértelmű NEM.
Másik oldalról ott vannak pl. a keresztény egyházak. Azt állítják, hogy Isten létezik, mindenható, és Ő maga a szeretet és igazságosság. Világunk történelmére tekintve ez legalább akkora badarságnak tűnik.
Sokáig én is annak tartottam mindkettőt. Aztán találkoztam a reinkarnáció tanításával, olvastam a karma törvényeiről. Ez már egészen más megvilágításba helyezte a dolgot. Kezdtem úgy látni, hogy lehetséges, az igenlő válasz is.
Az idő múlásával olvasmányaim és tapasztalataim alapján egy olyan világkép kezdett kibontakozni bennem, amelyben a válasz egyértelmű IGEN. Igaz, korábbi világnézetem teljesen a feje tetejére állt.

Szóval én hiszek benne, hogy igen is, mi teremtjük sorsunkat. A teremtés célszerű módja azonban ezekben az években módosult.
Az utóbbi évekig teljesen helyénvaló volt az a hozzáállás, hogy valaki imáiban kérte óhajai teljesítését, és békésen elfogadta azt, amit végül kapott akkor is, ha nem azt kérte, amit kapott. Biztos lehetett benne, hogy azt kapta, ami számára a legjobb. ("Legyen meg a Te akaratod!") Életünk sok eseményét, lényegesebb körülményeit ugyanis, még az előtt teremtettük meg, mielőtt megszülettünk. Nem azért jöttünk a Földre, mert ez annyira alkalmas hely a boldogságra. Sőt! Azért, hogy megmutassuk, mi itt is boldogok tudunk lenni. Amint a mellékelt ábra mutatja, ez nem mindig sikerül.
Igaz ugyan, hogy szabad akaratot kaptunk ebben a világban, de érvényesültek sorsunkban a karma törvényei is. E szerint, minden rossz cselekedetet ki kell egyenlíteni.
Így az idők folyamán, mivel gyakran engedtünk a csábításnak, és nem mindig a szeretet törvényei szerint éltünk, annyi negatív karmánk halmozódott fel, hogy életeink fontosabb sarokpontjait a vele való szembesülés határozta meg. Egyrészt vezeklési, tanulási céllal, másrészt azért, hogy újra olyan döntési helyzetbe kerüljünk, amilyenben már valaha vétettünk, de mutassuk meg, hogy fejlődtünk, és most jól fogunk dönteni.
Aztán ott vannak fogadalmaink, amiket valamely előző életünkben tettünk, és itt, a Földön kellett volna visszavonni, de már nem emlékeztünk rá. Ezek visszahullnak fejünkre.
Vannak vállalásaink is, amiket teljesíteni kell, noha földi testünkben már nem emlékszünk rájuk.

Kicsit olyan ez mint, ha valaki megtervezne magának egy kihívásokkal teli, izgalmas akadály pályát, majd aprólékosan felépítené. Másnap felébredve, azonban semmire nem emlékezne az egészből, és szidná azt a marhát, aki tele rakta az udvarát ezzel a sok kacattal, amitől mozdulni sem tud rendesen. Teljesen kétségbe vonná fennhatóságát saját udvara fölött mondván: "igen, tényleg tudok alakítani valamit rajta, mert ha ezt a kavicsot odébb rúgom, tényleg elgurul. De ezeket az akadályokat egy rajtam kívül álló, hatalmas erő pakolta ide. Nyílván ki akart velem tolni."

Szóval hiszek benne, hogy mi teremtjük saját sorsunkat, de nem egészen egyedül.
Az új energiában lehetőségünk van végre megszüntetni karmánkat. Egyúttal tudatosabbá is válhatunk saját életünk tekintetében.
Az új energiában a teremtéshez (lehetőleg hangos szóval) ki kell fejeznünk szándékunkat arra, amit meg akarunk teremteni.
Nem kell órák hosszat vizualizálni teremtésünk tárgyát. Egyedül az a fontos, semmiképp ne kételkedjünk benne, hogy megkapjuk. Mint az intelligens angol harci rakéta: lődd ki és felejtsd el. Majd tapasztani fogod a hatását, ha eljön az ideje.
De!!! Nem teremthetünk bele mások sorsába. Csak látszólag. Más sem a mienkbe. Csak látszólag.
Kryon beszél a kozmikus szövedékről. Ennek lényege az, hogy az univerzumban milliárdféle képen hatunk egymásra. A földi világot 6 milliárd ember rakja össze a Föld felszínén. Ha egyik ember eldob egy banánhéjat, a másik kitöri miatta a lábát. Rengeteg szülő teszi tönkre rengeteg gyermek életét, és rengeteg felnőtt gyermek bánik cudarul rengeteg szülővel. Nem beszélve a főnökökről, politikusokról, vagy épp a szomszédokról.
Ez a rengetegféle egymásra hatás azonban csakis azért lehetséges, mert földi élete előtt minden ember egyfajta szerződést köt leendő élete összes szereplőjével. Ebben a szerződésben szerepel az összes lehetséges hatás, ami érni fogja az illetőt. Összes lehetséges konfliktushelyzetünket előre fel kell vállalnunk (akadálypálya elemei), különben nem jelenhetnének meg életünkben.
Szinte biztos, hogy az összes felvállalt lehetőség nem következik be. Elvégre más embereknek is szabad akarata van döntéseiben.
Ezt a "hatás hálózatot" Kryon kozmikus szövedéknek nevezi.

Dr. Michael Newton: Lelkünk útja-c 3 részes könyvében az író (neves pszihiáter) leírja, hogyan alakítja ki a lélek következő életét. Nem egyedül teszi, hanem arra hivatott lényekkel. Ezek a lények alaposan ismerik karmáját, és pontosan tudják, milyen lehetőségek kínálkoznak a Földön arra, hogy egy hozzá illeszkedő életet éljen. Egy newyorki zongorista pl. visszaemlékezett rá (mély hipnózisban), hogy neki 2 lehetőség közül kellett választania. Egy európai, ill, egy amerikai zenész szerep állt rendelkezésére. Ez illett bele a kozmikus szövedékbe. Nem végtelen lehetőségről volt szó! Elvégre a világ egy társasjáték.

A fentiekből talán kitűnik, hogy az univerzummal közösen kell teremtenünk. Szándékunk szeretettel való kifejezésére az univerzum feltétlenül válaszol. Azt, hogy pontosan mikor és hogyan fog megjelenni az eredmény, rá kell bíznunk. Időben megtörténik. Legvalószínűbb, hogy az utolsó pillanatban.